Egy díj vala.

Szocsitól (x)

Szeretkezni magammal

Az a dupla drabli Gattaca-flangst, amellyel már vagy két hónapja tartozom magamnak, és el is kezdtem írni valami hasonlót, de ee, kisiklott. És oké én vágom, hogy a Gattaca az individualista önmegvalósítás meg minden, ami úgy néz ki, mint az unikornishányás, de nekem akkor is csak identitáskrízisek és Jean Genet jutottak róla eszembe. Meg az, hogy ez ám a pofátlanul grandiózusan fényképezett kis kurva. (Csak egymillió snapshotot akarok készíteni Jude Law-ról oké.)

Charentoni naplók

Szóval volt az a négyezer szavas fici. Egy hónapig szenvedtem vele. Utáltam. Diszkréten szerettem. Elfeledkeztem róla, nem akartam publikálni, aztán megütött, hogy de, de ühüm az ám. Megszerkesztettem. Most már csak durván ezerötszáz szavas. És hát minek hívjam. Sade-tribute, Örkény-tribute, Simon Márton-tribute amit akarsz. És DoFP centrikus Erik headcanonok shit. * lassan ingatja a fejét * Kinky mosógépek mellékelve és Pietro az Anti-Love Songot (x) énekli, amennyire ezt lehet viccesen énekelni, mert olyan  májergyerek, hogy megteheti.

A tulajdonképpeni cím Sade márki charentoni naplóiból összeollózva körülbelül kalaptechnikával.

Kibaszottul lusta vagyok képet készíteni: http://warzones.co.vu/post/83019907060

3600fps * 1

mert igenis szomorú : (

A Petike!Pietro-novellaciklusom első köhömm gyöngyszeme; először viccesre terveztem aztán nem akart az lenni. MERT PIETRÓNAK PROBLÉMÁI VANNAK OKÉ. (SZERKESZTVE: aztán, aztán barátnőm felvilágosított, hogy ez tök vicces. Kételkedem az írói kvalitásaimban.) (De ezek darkficek lesznek, baszki.)

Megjegyzés #1 Szóval ez van vagy három hetes [és azóta nem is írtam semmi értékelhetőt, a borzalmas történetkezdeményekről, amiket elégettem, inkább ne beszéljünk], de most rászántam magam, és High School Musical-számokat hallgatva lepötyögtem, mert, mert már kísértett nagyon. Ja és a HSM fantasztikus, akkor is a legjobb gyerekfilm evör és aki nem így gondolja, az, az az nyilván nem 2006-2010 között volt kislány. : D Na jó, kezdek komolyan kínos lenni. Fff. Mert ha felsőbe jársz, akkor már nagylány vagy érted.

Megjegyzés 2# Azt a mai napig nem tudom, hogy az a szoba, ahol az ominózus Pietro vs. többiek konfrontálódás történt, az most tényleg Pietróé-e, de hát annyi illegális vacak volt ott, hogy szerintem más kontextusban már a logika törvényei szerint sem fordulhatnának elő.
Megjegyzés 3# MONDTAM UGYE HOGY MINDJÁRT LESZ FRISS.
Megjegyzés 4# 3600fps-ben lőtték P. jeleneteit ugye? Hope so, már nem akarok beégni magam előtt.

A töritanáros headcanon tőle. http://jabletown.tumblr.com/post/82540618509/pietros-expression-is-going-to-be-one-of-the-greatest

A tárcás képet a saját Tumbliról mellékelem mert szemét vagyok, de palalife rajzolta: http://larabernard.tumblr.com/post/85798785120/palalife-12-days-till-x-men-days-of-future

[Szerelmi ciklus 1962-2014]

just charles looking at erik two times at once beceause i fuckin can

Szóval megnéztem újra a DoFP-ot és nagyon akarom utálni azt a filmet de kit akarok átverni, zseniális egy szar. A karakterek dramaturgiáján kívül. És az idióta motivációs beszédeken kívül.

Anyway, Cherik headcanonok a kezdetektől, kicsit a Days of Future Past fix-itje is olyan szövegszerkesztési bravúrokkal hogy meghalsz. Mert, mert például Cherik sem volt. Se kohézió. Igen most visszaestünk az összeveszett szeretők állapotába úgy tűnik.

ez lészen itt a reklám helye, szóval mert inspirál mint a csíkos tehén: Mentának drága
megjegyzés 1# OKÉ ÉN EZT KIRAKOM KÉSŐBBRE TARTOGATTAM de kivételesen ezzel megelégedtem és baaarggh kíváncsi vagyok a véleményetekre. : 3

Crescendo.

Crescendo; na köszönöm, ennyit bírtam ki a blog nélkül. És DoFP. ÉS DOFP - bár ez még pont nem feltétlenül releváns hozzá, de X-Men ez is, úgyhogy nem csak a levegőbe írok. Ó, dehogynem. A prezentált ficet márciusban(!) alkottam, de legjobb indulattal is áprilisban, és azon kevesek egyike, amelyekre nem nézek merő szégyennel, ha visszaolvasom. Mert bár nagyon nem történik benne semmi, azért szép a nyelvezete - vigyorog Anna, miközben suttyomban átír a szösszenetben néhány szót. Nem fogják megtudni nem ám, gondolja. Ja és keletkezéstörténet, mert az fontos. Szóval az Evan Peters nevű csillámeper hatására elkezdett érdekelni Quicksilver karaktere, és hirtelen felindulásból a pofátlanul fiatal All New X-Factort kezdtem el olvasni, amiben, kéremszépen, Pietro és Remy egymásnak lettek teremtve; komolyan, olyan Unresolved Sexual Tensionjük van, hogy. nagyon. Szóval ez a rövid kis izé is arról szól, hogy Pietro még felnőttkorában is egy fursztrált tinédzser, és Remy nem csak a saját karakteréből, de minden elképzelhető karakterből kilométerekre kilóg. Itt még nem térképezem fel Proust-i mederben, hogy milyen Pietro fejecskéjében lenni (de mindenképpen tervbe vettem egy olyan szösszenetet is, mert rohadt érdekes), egyelőre a késleltetett tinédzserkori frusztrációra helyeződik a hangsúly. Remy pedig... Remy pedig fantasztikus; csak a létezése reményt ad nekem a női képregényolvasók helyzetét illetően. És vannak macskái.

Note #1 Pietro a DoFP kánonjához annyira nem, és inkább a képregényekhez mérten autentikus(ocska). Ne verjetek meg, kispöcs!Pietro is lesz na.

Note #2 Már írok és még élvezem is; majd szórakoztatok mindenkit DoFP-impressziókkal vagy valami.

Note #3 Régi a dolog; nem tudom, sikerült-e véletlenül lefranciázni Remyt.
Note #4 Ez a fura headcanon, hogy Remy a földön alszik néha...

Egy kicsit meg kell találnom önmagam.

Hát igazából az történt, és talán már ti is észrevettétek, hogy kínosan hosszú ideje nem került ki friss az oldalra. Sőt, ha azt nézzük, hogy mikor publikáltam a legutolsó érdemleges, fic-szerű bejegyzést (a kettő közül, ne, ne is mondjátok), akkor inkább bekuporodhatnánk sírva és üvöltve a legközelebbi sötét sarokba, én meg a titokzatos képzelt barátaim, akikről T/2-ben beszélek. Mert már megháborodtam teljesen.

(És még Broccoli díját sem tettem ki!!44! Szörnyű ember vagyok.)

ez sokkal díjabb.

Ivy (aki egy szedres gombóc) még korszakokkal ezelőtt megajándékozott ezzel a kérdéssorral.

nagyon díj.

jáj díj, tőle itten: Menta 

hurricane.

Hurricane. (1.) Édes drága kis hipszter Legyek Urám, ami arról szól, hogy Jack hű, de nagyon deep, és Tristan Tzara, Donatien Sade és Arthur Rimbaud a kedvenc írói, amit nem átall ezerszer is remekbe szabottan kihangsúlyozni a regény során.

Előzménytörténet: van egy kezdeményezés, bár nem látszik, de ettől még létezik és mindig is létezni fog, miszerint hipszter klasszikus átírás. Nekem pedig a kedvenc regényem a Legyek Ura úgy ever, sok shipper és general poszt tanúsíthatja a Tumblin, és más történeteket is tervezek a fiaimmal, még ha mostanában és elkerülhetetlenül sajnos az X-Men miatt (megrontja az életem az az akármi) el is hanyagoltam őket. Akárhogy is, a jelen regény szándékom szerint nem igényli az alapmű ismeretét (bár olvassátok, mert fantasztikus, most őszintén), a történések egy furcsán kifacsart és túlzsúfolt disztópikus világban kapnak helyet, ami keveréke a Blade Runnernek (hm, igen), a Brave New Worldnek (jó, azt csak Wikipédián találtam meg, könyvtárban sosem) és a Fahrenheit 451-nek, de ebből sem látszik a leghalványabb sóhaj sem. Egyébként korhatáros, vagyis az lesz, ha folytatom (és ez nem feltételes mód igazából: folytatom), amúgy pedig a szokásos. Csúful bétázatlan verzió, amit nagyon szégyellek.
Ui.: A zátony a víz alatt van. A zátony a víz alatt van, baszd meg, de Camus is idézett rosszul másodkézből - attól még zseni marad. És mondom, hogy bétázatlan.

egy szenvedély margójára.

Hogy fog ez kinézni?

Első bejegyzés. D.L.L.-nek, aki egy angyal, úgy görgeti az oldalt, hogy még üres, és még az out of every fandom ficeimért is képes kuncsorogni (out of every fandom fic na jól van már megint össze-vissza beszélek), na nézzük, és nem érdekel, nem érdekel. Summa summarum, van nekem ez az új heppem, hogy X-Ment darálok és még tetszik is. (Akarok vagy tízkötetes esszéláncot írni a metafizikai és egzisztencialista vonatkozásokról a franchise-ban, tudom, talán túlzásnak tűnik, de mégis.) Ez most az első, egy hetes, kísérleti írásom a fandomon belül, word dokumentumba ezzel az avanzsálószöveggel mentettem el. "Egy szenvedély margójára. Végül megtettem. Szóval X-Men: First Class és what else, álfilozófiai Cherik gyászmise-prózavers vagy micsoda, pedig eredetileg dadaista-szürrealista montázstechnika szerint készült volna. Tzara és Ernst bánkódhatnak, nem mintha ilyen helyzetbe akartam volna őket hozni. Angstocska, rengeteg szóprostitúcióval. < ide pedig megjegyeztem, hogy szerelmes vagyok Erikbe >" Ámen. Egyszer talán kipróbálom a dadaista-szürrealista montázstechnikát is.

*a távol-keleti hitvilágban; van is egy ilyen városi legenda