2014. május 10., szombat

Egy kicsit meg kell találnom önmagam.

Hát igazából az történt, és talán már ti is észrevettétek, hogy kínosan hosszú ideje nem került ki friss az oldalra. Sőt, ha azt nézzük, hogy mikor publikáltam a legutolsó érdemleges, fic-szerű bejegyzést (a kettő közül, ne, ne is mondjátok), akkor inkább bekuporodhatnánk sírva és üvöltve a legközelebbi sötét sarokba, én meg a titokzatos képzelt barátaim, akikről T/2-ben beszélek. Mert már megháborodtam teljesen.
(És még Broccoli díját sem tettem ki!!44! Szörnyű ember vagyok.)

 Ami ott válik még erőteljesebben kellemetlenné, hogy vannak olvasóim, akiket imádok; nagyon... klisé, de fantasztikusak vagytok, igazán nem számítottam rátok, főleg, hogy elsősorban legprivátabb, sötét vágyaim kiélésére indítottam a blogot, és ugyebár ha csak én lennék a képletben, akkor sokkal könnyebb lenne együtt élnem azzal a ténnyel, hogy már hónapok óta nem írtam semmit.
Így viszont mentegetőzni vagyok kénytelen. Na nézzük.
Szóval úgy izé igazából nem is az, hogy semmit sem munkálkodtam, mert ahogy az lenni szokott, van ezermilliócsillió ötletem és pár matekórán papírt is láttak valami homályos AU-k első bekezdéseinek ügyetlen szavai, meg ha már erről beszélünk, akkor van egy nagy AU-lista fenyegetően az íróasztalom fölött, de lehet, hogy nem elég fenyegetően.
Egyszerűen olyan nihilben fickándozik az alkotói kitartásom(?), hogy a Tumblimat nem vagyok hajlandó elfogadhatóra csinosítani, és csak remélni tudom, hogy ennek az állapotnak a nyár kezdetével(?) vége szakad vagy valami. És elvileg 22-én kijön a Days of Future Past. Lehet, hogy ideje lenne a környezetem helyett megint egy kicsit papíron levezetni az X-Men miatti frusztrációmat. I just have a lot of feelings.
A másik pedig, ami idevág, hogy rohadtul szégyellek csak irreleváns fandomokat posztolni - de azt hiszem, ezen nem segíthetek, ha már a portál elsősorban értem van. Most úúúgy rinyálok.
A kérdés az, hogy mi lesz az oldalacskával, amíg (lehetőleg a következő harminc napon belül) összeszedem magam és művelek valami értékelhetőt. Azt tervezem, hogy hagyok pár napot, aztán agresszívan ideiglenesen meghívósra teszem a blogot; és ti nem látjátok, és én farigcsálok valamit a kinézetén (ami annyit jelöl, hogy más lesz a kép az oldalsávban és a betűtípus), adok hozzá pár oldalt, aztán megnyitom és újult erővel művelem a semmit.
Annyit szeretnék megtudni, ha lehet, hogy zavarna valakit, ha mostantól valami személyesebb jellegűre váltana a dolog? Úgy értem, hogy a "ficek" mellett kicsit más fangirlös ömlengésekkel és egyebekkel is megtömném a felületet, és akkor talán az sem lenne olyan feltűnő, hogy b*szok írni.
Ja és úgy tűnik, hogy van Ask-fm-em. Ha valaki esetleg szeretne zaklatni:  http://ask.fm/NapraforgoVagyok

2 megjegyzés:

Broccoli írta...

*az együttérzés könnyeitől homályos tekintettel hátba vereget*
Megvigasztallak, nem csak neked vannak ilyen problémáid, és majd' belehalok, hogy a sok vizsga meg anyámkínja között semmire nem marad időm, amit szeretek. Ez azért is röhejes, mert azért tanulom ki jelen pillanatban a belemet is, hogy egyszer majd mindezt tetővel a fejem felett művelhessem, de közben pedig gyűlölöm azt az állapotot, amelyben tartósan tartózkodnom kell ennek elérése érdekében. Pedig ott van az a rohadt 'Így lesz vége a világnak' fejezet a fejemben, az egész, szóról szóra, és nincs időm leírni, ha van, akkor meg annyira fáradt vagyok, hogy nem bírom rávenni magam.
/de már megint magamról beszélek pls dont hate me/

Szóval csak azt akartam mondani, hogy részemről ~ és egyéb hű olvasóid nevében is mondom ezt ~ nincs baj azzal, hogy ritkán írsz, mert ha igen, akkor az kárpótol mindenért. ÉS nem feledkezünk meg rólad, és szeretjük a tumblidat és a blogodat és téged is. Érdekel minket nem csak az, ami téged is foglalkoztat, hanem te magad is. Szóval carry on ʕ•ᴥ•ʔ

Lara írta...

Jaj hogy rágnám eperalakúra a szíved. <3 Lehet, hogy ezzel majd minden együttérzésedet szertefoszlatom, de most - kivételesen haha - igazából nem az iskola az, amitől nem hagyom magam érvényesülni, főleg, hogy felvettek a gimimbe; csak ezek ilyen hát izé magam generált pszichés gátak vagy mi. Az, hogy magadról beszélsz pedig nem baj, ha az önkéntelen szenvedés közösségi élmény lesz, az már sokkal elviselhetőbb.
(Haha a Tumblim, végre normálisan néz ki. Kind of.)
Köszönöm szépen a kommented, nagyon jólesett, és azért erőteljesen tartod bennem a lelket. : 3