Szeretkezni magammal

Az a dupla drabli Gattaca-flangst, amellyel már vagy két hónapja tartozom magamnak, és el is kezdtem írni valami hasonlót, de ee, kisiklott. És oké én vágom, hogy a Gattaca az individualista önmegvalósítás meg minden, ami úgy néz ki, mint az unikornishányás, de nekem akkor is csak identitáskrízisek és Jean Genet jutottak róla eszembe. Meg az, hogy ez ám a pofátlanul grandiózusan fényképezett kis kurva. (Csak egymillió snapshotot akarok készíteni Jude Law-ról oké.)

Charentoni naplók

Szóval volt az a négyezer szavas fici. Egy hónapig szenvedtem vele. Utáltam. Diszkréten szerettem. Elfeledkeztem róla, nem akartam publikálni, aztán megütött, hogy de, de ühüm az ám. Megszerkesztettem. Most már csak durván ezerötszáz szavas. És hát minek hívjam. Sade-tribute, Örkény-tribute, Simon Márton-tribute amit akarsz. És DoFP centrikus Erik headcanonok shit. * lassan ingatja a fejét * Kinky mosógépek mellékelve és Pietro az Anti-Love Songot (x) énekli, amennyire ezt lehet viccesen énekelni, mert olyan  májergyerek, hogy megteheti.

A tulajdonképpeni cím Sade márki charentoni naplóiból összeollózva körülbelül kalaptechnikával.

Kibaszottul lusta vagyok képet készíteni: http://warzones.co.vu/post/83019907060