2014. március 10., hétfő

egy szenvedély margójára.


Hogy fog ez kinézni?

Első bejegyzés. D.L.L.-nek, aki egy angyal, úgy görgeti az oldalt, hogy még üres, és még az out of every fandom ficeimért is képes kuncsorogni (out of every fandom fic na jól van már megint össze-vissza beszélek), na nézzük, és nem érdekel, nem érdekel. Summa summarum, van nekem ez az új heppem, hogy X-Ment darálok és még tetszik is. (Akarok vagy tízkötetes esszéláncot írni a metafizikai és egzisztencialista vonatkozásokról a franchise-ban, tudom, talán túlzásnak tűnik, de mégis.) Ez most az első, egy hetes, kísérleti írásom a fandomon belül, word dokumentumba ezzel az avanzsálószöveggel mentettem el. "Egy szenvedély margójára. Végül megtettem. Szóval X-Men: First Class és what else, álfilozófiai Cherik gyászmise-prózavers vagy micsoda, pedig eredetileg dadaista-szürrealista montázstechnika szerint készült volna. Tzara és Ernst bánkódhatnak, nem mintha ilyen helyzetbe akartam volna őket hozni. Angstocska, rengeteg szóprostitúcióval. < ide pedig megjegyeztem, hogy szerelmes vagyok Erikbe >" Ámen. Egyszer talán kipróbálom a dadaista-szürrealista montázstechnikát is.
*a távol-keleti hitvilágban; van is egy ilyen városi legenda

„Hangot sem ad a néma szakitás, egy egész tenger zúgja mégis vissza.” — Pilinszky János
Eriknek az a határozott benyomása volt, hogy a szavak, vonalak és gondolatok egy olyan szellemvilág részei, amelyet ha alkalomadtán be is lélegezhet, hát sosem foghat a kezébe. A vasat meg tudta fogni, ellenben. Szerette a vasat. Charles-t nem szerette. Ahogy rá nézett, az másmilyen volt, ínszakasztóan intenzívebb. A közelében mindig tiszteletteljes rettegésféle kerítette be, ami szilánkokban folyta keresztül a koponyáját; de csak fintorgott, mikor C. szavakat hajlított félbe vagy fekete gránitvonalakból font szögesdrótot. Erik sokszor úgy érezte, hogy Charles felette lebeg, mint Isten szeme a vér ízű őskáosz felett, és ez annyira kellemetlen volt, hogy egyre azon kapta magát, hogy zihálva valami érinthető, bármi érinthető után kapálózik, amiből máris összekovácsolhatná a végítélet trombitáját. Aztán Charles kimondta, legyen világosság, olyan természetességgel, ahogy a féreg görnyedezik valami út nélküli, kongó agyban, és Erik a poklok lángjába tudta mártani a vasat, de semmiképpen sem a világosságot vagy a vibrálva a kimondásuk után maradt némaságba roskadó szavakat. Elaszott vasrudat egyensúlyoz; úgy tartja, mint egy száraz, didergőkék asszony tart egy száraz, didergőkék virágot, kezét halott kendőjébe gyömöszölve. Charles combja belső felén volt egy apró kék ér, ami a végtelenbe gördült, ahol félistenek gyűlöletet ettek egy eszmenagyságú evolúciós makett alatt. Erik most leült, papírra verejtéktől csúszós töltőtollal két kókadt párhuzamos egyenest rajzolt, ezek lesodródtak az asztal szigorú mahagónijára, mire Erik hirtelen biztosra tudta, hogy sosem érnek össze abban az ominózus, nem is létezett őrületszférában. Szorongott, olyan elszigeteltség falazta körbe, ami csak valami mikroszkopikus, halott idegsejtben lehet egy halott, halállila köröm alatt. Szerette volna eltakarni, reménytelenül, megátalkodva, de az az igazság, hogy lelkéről leszakadt egy tagadhatatlan való pecsétje. Aztán valami kozmikus semmi rekviemeket csattogva dobta rá csillag-vasszöges sátrát – egy pillanatra, egy ébredésnyi pillanatra érezte is, de ez rohanó megismerés még mindig nem volt elég alapos. Nem tudta eléggé megérteni. Charles-t sem tudta eléggé megérteni, soha-soha-soha, mert Charles, minden kecsegtető testiség ellenére mégiscsak a szavak, vonalak és gondolatok szellemhártyájának a része volt, a valóság alatt, felett, mögött, kívül mindenen, amit egy kissé is ki lehet tapintani.
Erik megtudta, hogy Charles lebénult. Arra gondolt, hogy a kísérteteknek nincsen lába.*
Ült, cigarettázott, hallgatta a semmi zörgését.

6 megjegyzés:

D.L.L. írta...

Ahwww... Nekem ajánlottad, és süti, és a szürrealista lelkecském most olvadozik, lubickol, és énekel (rohadt hamisan de boldogan). és úristen a mai bioszóra után azt a mondatot, hogy ,, ahogy a féreg görnyedezik valami út nélküli, kongó agyban" komolyan szó szerint vizualizáltam le, mert tíz percen át egy fonalférget kellett basztatni egy pálcával, amíg már nem rándul össze, mert megszokta, és ezt most tök pozitívan mondom, de valahol ennek a szösznek is volt egy ilyen hangulata.
És éljenek az értelmes kommentek, inkább megyek, elolvasom a másikat is.

Lara írta...

Ne haragudj. Az után, hogy ennyit istápolsz, minimum egy eposzt címzek neked. Igen. Egyelőre nincs eposz, de lassan, betűnként készülget. Na szóval na, hát nem tudom eléggé felbecsülni azt a kvalitásodat, hogy (látszólag haha) mindent feltétel nélkül elszemezgetsz, amit írok. Értékes ember az ilyen. Én mondom.(Meg majd kerítek magamnak valami mainstream fandomot.) Köszönöm odaadását asszonyom.

Broccoli írta...

Elsőnek is hadd közöljem veled, hogy még egyetlen X~Men filmet sem láttam /mindenesetre már tervben volt/ de most jelentőset ugrott előre a hónapok óta gyűjtögetett megnézendő filmek listáján, mert jajj a szívem
kell nekem olyan fandomokban is olvasgatni amiket nem ismerek

és igen, kezdhetsz aggódni Menta testi épsége miatt, mert ő ajánlott téged, és a kill your darlingstól kezdve minden rosszba belevisz az a kis mocok

Tehát nagyon tetszett. És a tény miatt, hogy két évvel fiatalabb vagy nálam, az egyik szemem kárörvendően röhögcsél, mert végre van valaki, akinél idősebb lehetek, a másik pedig keservesen zokog, mert őszintén szólva sehol nem vagyok hozzád képest. És művelt vagy. És intelligens. És szörnyű. És úgy kezeled a szavakat, hogy kedvem támadt kivetni magam az ablakon.

Téged is utállak.

Lara írta...

Broccoli, na keblemre te kuglóf te.
[az X-Menről] Kérés nélkül nem szoktam túl hevesen hadonászni a franchise ügyén, de ha már így szóba került, akkor igenis elmondom, hogy hess X-Ment nézni, lehetőleg a First Class-t. Engem is az húzott be a fandomba, szerintem körülbelül a legjobb X-film és különben is a kánon kronológiájában az helyezkedik el a leghamarabb. (És kikúrt Michael Fassbender, kikúrt James McAvoy és kikúrt James McAvoy kikúrt akcentusa, ja és kikúrt Nicholas Hoult meg az átkozott szögletes kamaszfiúvigyora.)
Majd a kétségbeesés fullasztó szobasarkából azért igénylek egy véleményt, ha esetleg volt kedved ledarálni.
[a komment többi részéről] Ne izélj már. o - o Még soha nem esett amúgy ilyen jól, ha valaki utált.

Tatsu írta...

CHERIK. CHERIK. CHERIK. *elhalóan nyöszörög és mantrázik, meg nem mellesleg nyáladzik is. rettenetesen szánalmasnak érzi magát jelenleg, de csak nyáladzva vegetál és mormol valamit*
Szóval Cherik. Az első magyar ilyen fic, amit olvasok, pedig megszállottan kerestem, mert ez a páros nem létezik, hogy nincs, szóval így az egész film az arcodba tolja, hogy IGEN, hogy ők IGEN és volt egy csomó idejük mindenfélét csinálni, mikor együtt laktak a kastélyban vagy akárhol voltak együtt, mert CHERIK. Fantasztikusan fogalmazol, csak csillogó szemekkel tudok felnézni rád és írj még, könyörgöm, írj még vagy nagyon nem tudom, mit csinálok, de senki nem fog örülni neki. Nem vagyok ma egészen százas, ne haragudj.

Lara írta...

Tatsu na gyere keblemre és Cherik. Annyira Cherik hogy nagyon Cherik. Jesszus ez az első ficem a fandomban és velük és úgy úú, a többi márciusban világra hányt förmedvény mellett még egész decens. Biztos, mert a metára koncentráltam. Ja. Ahamm.
És igen. Ámen. Én amúgy eleve úgy álltam a First Classhoz hogy "de nem fogom ám shippelni Magnetót és Xavier professzort nem ám elhatárolom magam" aztán így két napra rá well fuck.
Velük nem tudok nem írni. : 3 Köszönöm szépen amúgy. <3